– Sajnálom, Alex, de mennem kell. Sürgős – mondtam a szülinaposnak, és még csak le sem tettem a telefont.

Alexet biztosan meglepte az arckifejezésem. Gyorsan bólintott, és sürgetett: – Szerezz valakit, aki hazavisz. Sokat ittál!

De nem válaszoltam. Rohantam ki az ajtón, Jean pedig a nyomomban, már valakit hívott a telefonján.

– Nyugodj meg, Taylor. Nem megy sehova. Bármeddig is tart, otthon lesz.