Nem kaptam levegőt. Aimee tudta, ki vagyok. Aimee tudta, hogy terhes vagyok.

– Hé! Hé, minden rendben – mondta Aimee, és a vállamra tette a kezét. – Lélegezz velem, jó?

Úgy tettem, ahogy kérte, és követtem, ahogy eltúlozta minden egyes lélegzetvételt, be és ki. Be és ki.

Végül, lassan, a pánik enyhe szorongássá szelídült, ami sokkal kezelhetőbb volt.

– Te tudsz… rólam… – legyintettem a hasam felé.