A fiú, aki bizalmasan megvédett, lassan átsétált a folyosón, és megállt, amikor közvetlenül elém ért.

– Remélem, nem hagyod, hogy zavarjon a tudatlanságuk – mondta.

Kétszer is hátrapillantottam, hogy megbizonyosodjak, nincs-e ott valaki, akihez valójában beszél. De csak mi ketten voltunk. Nekem kellett szólnia.

– Lamar vagyok – mondta. A mosolya kedves volt, és könnyedén jött, ellentétben Asherrel