## 215. fejezet

**Josie szemszögéből**

– Én ismerem önt – mondja anyám, Robertre mutatva.

– Anya, gyere, üljünk le – mondom, próbálva elterelni a figyelmét Robertről, aki úgy néz ki, mint egy szarvas a reflektorfényben.

Anyám visszanéz rám, tágra nyílt szemekkel. – Beszélnünk kell, négyszemközt – ragaszkodik hozzá, karjába fűzi a karomat, és a ház oldala felé vezet.

– Közel maradok – nyugtat meg D