– Én megmagyarázom a hiányzásaidat a kihagyott órákról – mondja Axel, ahogy a főépület felé sétálunk.

– Köszönök mindent – mondom, és kinyújtom a kezem.

Axel elmosolyodik, majd megszorítja a felém nyújtott kezet, hogy megrázzuk. – Semmiség. Még jobban örülök, hogy segítettem, most, hogy tudom, hogy te vagy a lányom társa.

– Remélem, ez nem változtat meg mindent. Nem hiszem, hogy készen állok még a