108. FEJEZET

•SCARLETT•

Arra ébredtem, hogy az eső lágyan kopog az ablakon, és egy szelíd, szürke fény szűrődik át a függönyökön. Olyan volt, mint egy szokásos nap, de a felszín alatt szorongás buzogott. Alexander már fent volt, az ágy mellette hideg volt. A szomszéd szobából hallatszó mély hangja elárulta, hogy korán megbeszélése van. Sóhajtottam, visszahajtottam a takarót, és a konyhába mentem,