– Nadia, hova mész? – suttogta Lydia halkan.

– A nagymamához – hazudtam.

– Mióta jársz gyöngysorban a nagyihoz?

– Mióta ma van, persze.

– Hmm…

– Elkérhetem a gyöngyös táskádat? Tökéletesen illik a gyöngyeimhez és a ruhámhoz.

– Nem. Mondd meg előbb, hova mész.

– Randira. Pár óra múlva visszajövök.

– MI VAN? Nadia!

– Pszt… Ezért nem oszthatok meg veled semmit. – Összevontam a szemöldököm, aztán még