Több száz Alvó rémülten bámulta a torz testet. Dzsubei pikkelyes páncélja fényes esőként tűnt el, s csak szakadt, véres rongyok maradtak rajta. Meglepett, kábult arckifejezése dermedten ült az arcán.

A vérben és törötten heverő férfi, aki egy perce még büszke és kihívó volt, most már csak szánalmas hulla. Egy csillogó, vörös tócsában terült el a padlón, emlékeztetve mindenkit egy egyszerű igazságr