Elyas egy pillanatra habozott, majd szomorú mosollyal Sunnyra nézett.

– Semmi… semmi baj, Démon. Köszönöm… köszönöm, hogy elhoztál minket idáig. De most rajtam a sor. Ez a mi esélyünk. Ez az, amiért eddig harcoltunk, nem igaz? Anyám meséi mind igazak voltak… Mindkettőnket megszabadítalak! Meglátod. A Fény Ura vezeti a kezem…

Ezzel kinyúlt, és elvette a fa kést Solvane kezéből, ujjai szorosan átfog