866. Fejezet: Fehér Kő

Hatalmas hó- és kőtörmelékfelhő emelkedett a levegőbe. Tompított nyögéssel földet érve Sunny gurult, és próbálta megtartani odachijának formáját. Szerencsére nem volt hiábavaló a kiképzése – még azután sem, hogy megriadt a Tirán földet rengető zuhanásától, és megrázta a hegyoldallal való hirtelen ütközés, nem engedte, hogy az árnyékkard szétessen.

– Árh... a fenébe...

Enyhén