Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Grace utolsó mondata egyértelműen Aurórának szólt.

Tessa csendben állt mellette, figyelve anyja változó arckifejezésének minden rezdülését, és a keze lassan ökölbe szorult.

Erre számítania kellett volna – Grace kedvencezése nem volt újdonság. Ezt a színjátékot már túl sokszor látta.

– Igazad van, Anya – mondta Tessa végül, erőltetve egy lágy, bűnbánó hangot. – Nővér, sajnálom. Nem gondoltam át.

Au