Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Grace utolsó mondata egyértelműen Aurórának szólt.
Tessa csendben állt mellette, figyelve anyja változó arckifejezésének minden rezdülését, és a keze lassan ökölbe szorult.
Erre számítania kellett volna – Grace kedvencezése nem volt újdonság. Ezt a színjátékot már túl sokszor látta.
– Igazad van, Anya – mondta Tessa végül, erőltetve egy lágy, bűnbánó hangot. – Nővér, sajnálom. Nem gondoltam át.
Au