Ethan lehajolt és megtalálta az ajkaimat, és azt gondoltam, ilyennek kell lennie annak, amit az érez, aki évek óta a sivatagban vándorol, abban a pillanatban, amikor az első vízcseppek csillapítják a szomját.

Túl rég volt, hogy megcsókolt, nem a Zsivány Király, hanem a valódi Ethan – az én Ethanem.

A kezei elkezdték felfedezni a testemet, miközben éreztem, ahogy megfeszül alattam. Végigsimítottam