Maeve

– Ne mondd ki a neved? Miért?

– Csak abban a helyzetben. Én nem… nem tehetjük…

– Tudom – mondtam sietve, ostobának érezve magam. Nem lehetett személyes. Biztosan arra gondolt. Fészkelődtem, a fejem felett a bejáratot nézve. Követte a tekintetemet, aztán hirtelen visszarántotta a fejét, és komolyan nézett rám.

– Hagyd őket békén, Maeve. Tudom, mire gondolsz.

– Csak igazán beszélnem kell Ernőv