*Theo*

– Anya… Anya….

A lány álmában sírt, hol az anyjáért, hol az apjáért. Jónak tartottam, hogy legalább beszél, még ha úgy tűnt is, rémálmai vannak, miközben pihen.

Hosszú éjszaka volt, de vele maradtam.

Végtére is, az ágyamban aludt. Hova máshova mentem volna?

Mellette ülve igyekeztem megnyugtatni, de nehéz volt, és ahogy múlt az éjszaka, én magam is kezdtem meglehetősen kimerülni.

– Apa! – ki