*Ciana*

Sötétség vett körül, ahogy ott ültem a piszkos börtönpadlón – várakozva.

Arra vártam, amire nem tudtam. A szám olyan száraz volt, hogy a nyelvem szinte ráragadt a szájpadlásomra. A gyomrom olyan üres volt, hogy már régen feladta a korgást, és most csak egy tompa fájdalomként létezett bennem.

Az álmaim, amikor sikerült elszundítanom, általában arról szóltak, hogy egy gyönyörű tó mellett áll