Tamás felém fordult, szinte mintha nem is számított volna rá, hogy ilyen hamar ott lát. Aztán elmosolyodott, és megveregette a mellette lévő padot.

– Minden rendben? Mi van anyával és apával? – kotyogtam ki.

Újra elmosolyodott. – Vegyél egy mély levegőt, Ciana. Nem rossz híreket hozok, hát, nem is annyira rosszat. Mindig vannak gondok, de semmi őrültség. Gyere, ülj le mellém.

Kieresztettem a leveg