~DAMON~

Ökölbe szorítottam a kezem, ahogy hirtelen megbánás hulláma csapott át rajtam. A fenébe, sosem éreztem még így.

– A rohadt életbe, tesó, le kell nyugodnod – szólalt meg Luca, ahogy odalépett hozzám, én pedig felé fordultam, hogy ránézzek.

– Mi lenne, ha a saját kibaszott dolgoddal törődnél? És nem vagyok a tesód – motyogtam, majd kimentem a szobából, de csak azért, hogy Clara dühös kis arc