~DAMON~

Apám ökle hamarabb csapódott az arcomba, mintsem felfoghattam volna. Megtántorodtam kissé, de képes voltam talpon maradni.

– Tönkreteszel mindent, amiért valaha dolgoztam! Hogy merészelted megtámadni a délieket a kibaszott engedélyem nélkül?! – mennydörögte, én pedig felsóhajtottam, miközben az arcomat masszíroztam.

– Nincs szükségem az engedélyedre a bosszúmhoz – mormolt