~DELILAH~

„Ó, istennőm, nem bírok többet enni” – nyögtem fel, miközben hátradőltem a székemben, és a hasamat simogattam.

A reggeli csodálatos volt, így Russo itt maradt főzni ebédre és vacsorára is. Nem bántam, mert nemcsak az ebédet és a vacsorát intézte, hanem Miáról is gondoskodott, aki könnyen megbarátkozott vele.

Jelenleg aludt, így Russo és én kihasználtuk az alkalmat, hogy együtt vacsorázzu