~DELILAH~

Megtanultam felismerni a pillanatot, mielőtt rájött volna, hogy hiányzik valami.

Mindig ugyanúgy kezdődött: Luca megakadt a mondat közepén, homloka összeráncolódott, mintha a világ figyelmeztetés nélkül elmozdult volna fél hüvelyknyit balra. A tekintete elsötétült, az álla megfeszült, miközben olyasmit keresett, ami nem akart a felszínre törni.

Egy nevet.

Egy hangot.

Egy emléket.

Minden