– Tényleg? – kérdezte Joshua, és ismét Alettára pillantott.

– Igen, uram. Amikor utoljára együtt jártunk itt, annyira a szívemhez nőttek ezek a gyerekek, hogy vissza kellett jönnöm, és folyton visszajöttem, nem tudtam leállni – mondta, és Mary helyeslően bólintott.

– Nem úgy, mint valaki, akit ismerek, és hónapok óta nem látogatott meg minket – mondta Mary, gúnyos, ugrató hangon.

– Ó, ne tarts fog