A szívem egyszerre többször is kihagy egy ütemet. De nem ám a cukormázas, pillangók-a-gyomorban fajtából. Nem, ez az a fajta kihagyás, ami telibe vág a mellkasodon, és a tüdőd elfelejti, hogyan kell lélegezni.

A tegnap esti összes emlék visszatódul, mint egy mocskos kis diavetítés a szemhéjam mögött. A combjaim ösztönösen összeszorulnak. A szám kiszárad. A pulzusom kaotikus.

"Te ismered Sloane-t?"