A kinyújtott kezére nézek, és semmire sem vágyom jobban, mint hogy odamenjek hozzá.

De nem hagyhatom csak úgy itt. Nem így.

– El kell búcsúznom anyától – mondom. – És még pár embertől. Talán elkapom a húgomat, mielőtt elmegy. Fel van zaklatva, és nekem…

– Kitörlöd az emlékezetét? – Knox hangja nyugodt, de hallom a türelmetlenséget a mélyén. – Gyere már. Menjünk.

– Nem tehetem.

– Utánad kell mennem