A bal kezemet Knox mellkasának bal oldala felé csúsztatom, és megállok ott, ahol szerintem a szíve van.

– Rossz – mondja.

Aztán az egyik keze a pólóm alá siklik. Meglepődve szívom be a levegőt, és próbálok nem reagálni, ahogy az ujjai felfelé csúsznak, míg a tenyere épp a bal mellem alatt állapodik meg. Nem egészen ott, ahova mutattam.

– Itt – mondja. – Itt van a szív.

– Nem gondolod, hogy van más