– Szia – mondom, de aztán leesik – éjszakának a közepe van, és nem kéne ilyen későn hívogatnom senkit, főleg nem valakit, akit alig ismerek. – Nagyon sajnálom. Nem tudom, mi ütött belém. Most leteszem a telefont.

Mielőtt az ujjam megmozdulhatna, hogy befejezzem a hívást, Luke hangja hallatszik a vonalban. – Ne tedd le.

Ahogy mondja – könnyedén, mintha mindig is így beszélnénk –, megállít. A plafon