Először csak le vagyok bénulva, képtelen vagyok megszólalni. Mintha az agyam leállt volna, feldolgoz, mígnem végül kibököm az egyetlen dolgot, amire képes vagyok:

– Te nem börtönben kéne, hogy legyél?

Valami elviselhetetlen, laza nyugalom van a hangjában. – Óvadékot fizettem – mondja, mintha csak egy manikűrről beszélne. – Bipoláris vagyok, és nem szedem a gyógyszereimet. Nem tarthatnak fogva.

Jaj