Egy pillanatra megállok, az agyam képtelen feldolgozni, amit látok.

Két csík. Vastag, mint a fene. Nem is halvány, nem is hagy kétséget.

Terhes vagyok.

Ó, istenem.

A teszt nehezebbnek tűnik, mint amilyen lennie kellene, mintha ólomból lenne, nem műanyagból. Lecsukott vécéülőkére rogyok, a lábaim túl gyengék ahhoz, hogy megtartsanak. A kezem ösztönösen a hasamra vándorol, a ruhám anyagához nyomom.