Én és Marissa, a marketing alelnöke, új szokást alakítottunk ki az ebédelésekre. Kezdetben csak alkalmi dolog volt, egy kényelmi megoldás – mindkettőnknek szüksége volt egy kis szünetre az Illusionaire-nél tapasztalható könyörtelen hajtásban. Mostanra rituálévá vált. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez barátságnak minősül-e, főleg azért, mert nem tudom, hogy néz ki valójában egy barátság.