Lazított a mellén tartó markán, de még mindig nem volt ura a helyzetnek. Csak lassította a mozdulatait, de nem hagyta abba. Nem tudta. Verejtékes fejét az arcához szorította. "Danika?" – suttogta először.

A megkönnyebbülés folyóként áramlott Danikában. Nem hagyta abba az érintését, a hajának simogatását. Kezét a csípőjén fel-alá húzva súgta: "Királyom."

"Én… nem… tudom… abbahagyni…" – mély nyögése