Kamara bólintott; szemei elmerültek az emlékekben. „Nagyon kék. Mély kék, mint a tenger. Sok embernek van kék szeme, de csak keveseknek olyan mély, hogy könnyen rabul ejthet.”

„Mint a királyé.”

„Mi?”

Danika vállat vont. „A király szeme is ugyanolyan mély kék.”

„Igen. Rögtön észrevettem, amikor a jelenlétében álltam. De a királlyal ellentétben ez a férfi ellopta a szívem.”

„Mi?” Danika meglepetten