Karandy épp készült este elindulni, amikor kopogtak az ajtaján. Felvette a kabátját, a zokniját és a cipőjét, majd az ajtóhoz ment és kinyitotta. Az úrnő állt az ajtó mögött, szokás szerint türelmetlenül és dühösen nézve.

– Úrnőm. – Bólintott üdvözlésképpen.

– Örökkévalóság kellett, mire kinyitottad az ajtót. Megfagytam odakint. – Belépett a kis kandalló felé.

– Sajnálom, hogy váratlan kellett, Úr