Vetta másnap reggel lustán figyelte, ahogy felöltözik, abban a sietetlen tempóban, ami mindig is jellemezte. Szeme mohón követte minden mozdulatát, arcára széles mosoly ült ki. Egész éjjel vele volt, még ha egy darabját vissza is tartotta magától. Ez nem zavarta túlságosan, mert tudta, hogy hat rá, és volt egy része, ami mindig is az övé lesz.

– Ma a gyakorlótérre mész, és új őröket képzelz ki, ug