– Nos, tennem kellett valamit, és ételt becsempészni szinte lehetetlen volt.

Csend. – Kínoztad magad, hogy életben maradjak. Még mindig tisztán emlékszem arra a pillanatra.

Egy mosoly terült el ráncos arcán, ahogy az emlék elárasztotta. – Amint lement a nap, abbahagytam Remeta etetését, és mindig tejet kértem az őröktől. Elkezdtem gyűjteni neked, és a mellem megtelt. Mindig nagyon kényelmetlen vol