– Akkor most hogy is van ez? Értsd meg velem, Vetta, mert én nem értem. – Keresztbe tette a karját, és olyan hideg tekintettel meredt rá, hogy a nő a csontjáig érezte a hideget.

Láthatóan nyelt egyet. – Mondtam, hogy beteg voltam…

Közelebb lépett hozzá, és deréktől előrehajolva az arcába nézett. – Vetta, ez nem elég ok arra, hogy elvetesd a gyermekemet! Még ha haldokolsz is, akkor sem elég ok arra