Vissza a jelenbe.

– Még mindig úgy emlékszem arra a napra – és minden más napra, amikor megmentett –, mintha tegnap lett volna – mondta rekedten Lucien király.

Danika nem látta az arcát, mert el volt fordulva tőle, karba tett kézzel a háta mögött. Könnyek gyűltek a szemébe, és ki is csordultak. Kontrollálhatatlan könnyek. – Mi történt… utána? – kérdezte, amikor elhallgatott.

– Újabb alkut kötött v