Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Akkor ne tedd! – könyörgött Danika, keze még mindig felé nyújtva. – Ne engedj el!

– Én... – A torka összeszorult; az ajkai egymásra csattantak.

Annyira szeretne valamit mondani. De miért nem teszi? – tűnődött aggódva.

– Gyere hozzám. – Olyan üres volt az ágy nélküle. Holnap ki kell derítenie, mi folyik vele, de mára estére? Annyira közel kellett őt, hogy remegett tőle.

Meg sem mozdult. – Ne gond