Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Akkor ne tedd! – könyörgött Danika, keze még mindig felé nyújtva. – Ne engedj el!
– Én... – A torka összeszorult; az ajkai egymásra csattantak.
Annyira szeretne valamit mondani. De miért nem teszi? – tűnődött aggódva.
– Gyere hozzám. – Olyan üres volt az ágy nélküle. Holnap ki kell derítenie, mi folyik vele, de mára estére? Annyira közel kellett őt, hogy remegett tőle.
Meg sem mozdult. – Ne gond