"Pho…ebe. Itt…hogy segítsek…Pho-ebe."

Lassan és kimérten beszél, mintha erőltetnie kellene a szavakat. Megdöbbent csendben ülök, ahogy felismerem a szavakat, amiket az előző este mondtam neki. Amikor megsérült, meggyógyítottam. Most ő viszonozza a szívességet.

A félelmem ellenére zavarban is vagyok, nem értem, miért érdekelné a sellőembert, hogy milyen állapotban vagyok.

"Mi a neved?" – kérdezem g