A barlang hátborzongatóan csendes, csak a szaggatott lélegzetünk és a távolban hűlő láva halk sziszegése hallatszik. A sötétség ránk nehezedik, amit csak a falak repedésein átszivárgó olvadt kőzet halvány narancssárga fénye tör meg.

– Hallod ezt? – suttogom, alig hallhatóan.

Cora megdermed, szeme összeszűkül, miközben figyel. A homályból egy halk, nedves csúszkáló hang visszhangzik, ami minden más