A gyaloglás kimerítő. A mankóm ritmikusan koppan a kövön, éles ellenpontot képezve a sípcsontomból áradó tompa fájdalomnak.

A levegő most hűvösebb, szerencsére kevésbé fülledt, mint az alsóbb barlangokban, de a nyomasztó csend megmarad, amelyet csak az alkalmankénti távoli vízcseppek vagy a nehézkes lélegzetünk lágy visszhangja tör meg. A falak közel vannak, mintha a föld figyelne, várva egy újabb