A kapuk nyögve nyílnak, mély, fémes hangjuk figyelmeztető harangként visszhangzik a vízen át. Az aréna minden szeme a küszöbön túli sötét árnyakra szegeződik, melyek megmozdulnak. A pillanat végtelenül elnyúlik, minden másodperc egy feszültségütés, mely spirálként szorul a mellkasomban. Aztán előbukkannak.

A hüdra lép be először a fénybe, és eláll a lélegzetem. Az aréna padlója fölé magasodik, egy