Nem szólalok meg, amíg magunk mögött nem hagytuk a Márványt.

Még akkor sem mondok semmit, amikor az üvegfolyosók átváltanak acélra, a hátborzongató kék fény fluoreszkáló vakító fényre. Érzem Wake-et mellettem, csendesen és feszesen összegömbölyödve, mint egy rugó, minden mozdulata túl nagy pontossággal korlátozva. Jobban tudom, mint hogy túl hamar megtörjem ezt a csendet. Mindkettőnknek időre van