Félúton vagyok a szobám felé, amikor lépéseket hallok előttem, aztán meglátom őt – Corát –, amint épp ellenkező irányba tart, vissza a gyengélkedő felé. Koncentráltnak tűnik, de nem siet, és határozottan fáradtnak.

– Hé – szólok utána, a hangom egy kicsit önelégült, ahogy mellé lépek. – Ha Delphit keresed… nincs épp otthon.

Cora oldalra pillant rám, felvonva a szemöldökét. – Nagyon elégedettnek tű