A második Ősi Rokon olyan erővel csapódik a tartály falának, hogy a padló is megremeg a csizmám alatt. Egy pillanattal később áttöri azt, csupa csillogó végtag és spirálisan forgó szem. Az első – még rángatózik, mióta villámcsapással leterítettem – csontig hatoló morajlást hallat, majd mintha csak most jutott volna eszébe, hogy ő egy testet öltött rémálom, újra életre kel.

A víz szétrobban a labor