Az álom úgy kezdődik, mint egy süllyedés.

Nem beleesem – beleszippantanak, lassan és hangtalanul, egyre mélyebbre, mintha a tenger gravitációja megtalálta volna a csontjaimat, és a magáénak követelne. Az a fajta ereszkedés, ami nem esésnek érződik, hanem visszatérésnek. Mintha ez a hely várt volna rám.

Nincs ellenállás. Nincs félelem. Csak csend. És egy nyomás érzése, ami körbevesz, lágy, de könyö