Először azt hiszem, a gömb csak reagál megint a jelenlétemre. Életre lobban, ahogy az ujjaim érintik a felszínét, lágy, éteri fényt vetve a hatalmas, szobrokkal szegélyezett kamrára. De aztán a fény élesedik. Szilánkok. Szikrák.

Apró, tűhegynyi pontok gyúlnak ki szerte a falakon, a mennyezeten, sőt a padlón is – ezerszám, szétszórva, mint a homok. Nem… nem homok. Csillagok.

Ezer apró csillag, egye