Shoal teste remegni kezd abban a pillanatban, ahogy hozzáérek.

A kezem a mellvértje közepére csapódik, és az Éter kiárad belőlem – vadul, ragyogóan és féktelenül. A térdeim megbicsaklanak, de kapaszkodom, fogamat összeszorítom a koponyámban egyre erősödő ordítás ellen.

Ez az erő nem elegáns. Nem valami isteni patak, amelyet nyugodt szándék vezet. Ez egy vihar. Egy örvény. Mindkettőnket perzsel, és