*Adrik*

El sem tudom kezdeni leírni azt a megkönnyebbülést, amit akkor éreztem, amikor ezúttal felébredt. Visszakaptam a Sephie-met. Bármit megadtam volna, hogy újra lássam mosolyogni.

– Mióta alszom ezúttal? Tudom, hogy legalább tizenkét órát feküdtél itt mozdulatlanul, csak hogy békésen aludhassak – mondta, ujjai még mindig végigsimították az arcszőrzetemet, egyedi szemei pedig felmérték az arco