*Sephie*

Még mindig nevettünk, amikor Andrej szobájába toltak minket. Mindenki ránk nézett. Misa arca széles mosolyban tört ki. „Ivan, te vagy az egyetlen, akit ismerek, aki egy ilyen hosszú műtét után nevetni tudna.”

Feljebb ült, és a nővér beállította az ágyat, hogy megtámassza. „Nem én vagyok. Ő az. A lehető legjobb értelemben véve gonosz.”

Adrik szigorúan nézett rám, csípőre tett kézzel. „Pers