*Adrik*

Még a lifttel lefelé menet is, az irodámba, nem tudtam levenni a szemem Sephie-ről. Ez lesz a valaha volt leghosszabb megbeszélés.

– Elvárják, hogy emlékezzek mindenkinek a nevére? Mert ez nem az én asztalom – kérdezte, a száját rágcsálva.

Nevettem. – Nem, édesem. Ott vagyok én. Ez az én asztalom. Neked nem kell.

Felfelé pillantott rám, egy csintalan pillantással a szemében. – Tudtam, hogy