*Sephie*

Andrej ránézett az órájára, majd Adrikra, végül rám. „Még egy darabig nem kellene visszajönniük. Megnézhetjük?” – kérdezte óvatosan.

Adrik rám nézett, de én visszadobtam a labdát. „Ez a te döntésed, és csakis a tied” – mondtam, miközben azon dolgoztam, hogy elég ételt készítsek egy kisebb hadseregnek. Adrik egy pillanatig nézett rám, aztán elmosolyodott. Láttam rajta, hogy szomorú, amiért